Túrmezei Erzsébet ~ Csillagtitok

Királyi lelkek vannak még a földön.

Királyi lelkek: mert vágyódni tudnak,

És várva várni, hogy a csillag feljön…

és hinni hittel: bús nyomorúságból,

Halálból, bűnből lesz szabadulás még…

Sötétlő égen egyszer felvilágol,

fel, új irányt mutatva lábainknak!...

Királyi lelkek vannak még a földön,

de kél-e nékik betlehemi csillag?!

Kicsi jászol örök csodát melenget.

Támad-e csillag vonni és vezetni

sok vágyban égő, bús királyi lelket?

Valaha régen, szentséges nagy éjen

az a csillag… talán egy sötét szív volt…

Megfürdött boldog, betlehemi fényben…

Áttüzesedett… lángkévék sugára

tört ki belőle… s fölívelt az égre,

világot vetni keresők útjára!

...Szeretnék én is Betlehembe menni.

Találni, venni, égni, felragyogni!

Sötétlő égen olyan csillag lenni!

Érintésére híradó sugárnak

hogy elindulnának! Hányan, mindenünnen…

Hiszen sokan csak a csillagra várnak.