AZOK A PERCEK

Mea culpa… Most mind eszembe jutnak,
porbahullt percek, hiába-szavak,
– itt egy kicsi, ott egy kicsi –
melyek finoman, halkan hullanak
a tiszta, éber lelkiismeretre,
lopódzkodó semmicske porszemek.
 

Itt egy kicsi, ott egy kicsi…
Az ember észre sem veszi…
Az óra siet vagy késik
és meg-megáll, nem hallod percegésit.
Odaviszed az óramíveshez,
ki megtisztítja, visszaadja.
 

Mea culpa… a lelkem megragadja
a fájdalom. Ó, vinném már, viszem.
Fel Golgotára, ott lesz újra tiszta.
Valami mégis úgy sajog… hiszen
azok a percek… sose térnek vissza.

Túrmezei Erzsébet