NEM EJTI LE
  
    Földgömb az utazási irodában.
    Szép, nagy, kerek.
    Forgatni is lehet.
    Ragyogó szemmel nézi egy gyerek.
  
    S míg édesanyja sorra
    intéz ügyeket, jegyeket,
    Ő is bekalandozna
    Tengereket és hegyeket.
  
    De anyai szem ilyet
    Szó nélkül hogyan nézne!
    'Kisfiam, ne nyúlj hozzá,
    mert ha leejted, vége!'

  
    Elkapja kis kezét,
    S csodálja mozdulatlan.
    Kimennek. Elvegyülnek
    Az utcaforgatagban.
  
    Tűnődik. Hiába hívja
    Kirakatok szépsége.
    'Ha a jó Isten ejti le,
    Anyu, akkor is vége?'
  
    'Minek, kisfiam?' 'Hát a Földnek!
    Azt mondtad, Ő tartja kezében.
    De ha elfárad a keze?
    Ha leejti valamiképpen?'
  
    'Kisfiam, attól sose félj!
    Ha leejtené, nagy baj lenne.
    De Isten keze oly erős,
    A Föld biztosan pihen benne.'
  
    S a fényes, tiszta gyerekszemben
    Felragyog a csoda titka:
    'Úgy-e, ha az egyik elfárad,
    akkor átveszi a másikba?!'

    Túrmezei Erzsébet